Mindenek előtt, szeretném megköszönni Ruby Saw-nak a lehetőséget és a bizalmat, hogy megkért, hogy írjak recenziót a Pillangó-hatás folytatásaként megjelent, Az Igazi címet viselő könyvéről. Nagyon boldog voltam/vagyok. hogy megkeresett ezzel kapcsolatban, és igyekszem minden egyes gondolatomat összeszedni erről a csodás könyvről.
Most kívülről befelé fogok haladni, így a borítóval kezdeném. Nagyon tetszik a külseje, igényes, és passzol a témához. Az is megfogott benne, hogy egyszerű, nincs feleslegesen túlcicomázva. Lényegretörő, és a hátulján, a fülszöveg mellett repkedő lepkékkel visszautal a Pillangó-hatásra, ami szerintem külön említésre méltó. A kék szín nagyon jól mutat a szürke hátteren, olyannyira, hogy ma arra eszméltem fel, hogy a hátoldalt tanulmányozom... :D
A fülszöveg:
,,Egy nő. Egy férfi. Temérdek pillangó. Egy érzés, melyet mindenki élete során csak egyszer érez. Liv Jackson életében hosszú, és keserves út vezet az igazihoz, de most végre úgy érzi, hogy révbe ért, hogy megtalálta. Virágok, szerelmes pillantások, erotikus testbeszéd, és olyan heves szívverés, ami az egekbe repíti a vérnyomást. Ez lenne az igaz szerelem, csakhogy senkinek nem adják ingyen, még Livnek sem.
Az egykor akaratos, és hisztis nőnek két lehetősége van: vagy hagyja tova szállni, vagy harcol. Liv azonban ezúttal felveszi a kesztyűt, és nem engedi elfutni a lehetőséget a boldogsághoz. Útján intrika, féltékenység, és egy régi ismerős is elkíséri. A végén pedig győz a szerelem? Az igazi szerelem?"
Már a Pillangó-hatást is nagyon tetszett, de ha lehet, a második rész még jobban megfogott. Látszik, hogy az írónő sokat fejlődött az előző részhez képest. Nekem kicsit úgy tűnt, mintha az írónő ennél a könyvnél kicsit jobban jobban megtervezte volna előre, hogy mi fog történni. Mielőtt elkezdtem a könyvet, összeraktam a fejemben egy forgatókönyvet, de körülbelül a harmincadik oldal után rájöttem, hogy képtelenség megjósolni az eseményeket, és ez nagyon tetszett. Volt egy pont a könyvben, amikor felnéztem a könyvből és hangosan megkérdeztem, hogy: ,,Te jó ég, mindenki New Orleans-ban van?" Na akkor fogalmam se volt, hogy hogyan fog folytatódni a történet, és izgatottan kezdtem el rekordsebességgel falni az oldalakat. Egyébként imádom az írásmódját, stílusát, hogy tud vicces is lenni, de ha arra kerül sor, akkor komoly témákról is tud beszélni, írni. Azt is nagyon szeretem, hogy úgymond szól az olvasóhoz, életre szóló gondolatokkal tűzdeli meg a regényét. Örültem, hogy sokat megtudhattunk abból, hogy mi játszódik le éppen egy-egy karakter fejében, milyen érzései vannak, mert szerintem fontos egy könyvnél, hogy megértsük, hogy ki mit miért tesz.
A történetbe újra visszatért Hiro, akit a könyv végére nagyon megkedveltem. Rob-ot azért sajnálom, viszont Dylan lett az egyik kedvenc karakterem, Liv mellett. Igaz, hogy elég sokat káromkodik, de legtöbbször ezért derültem jókat a mondatain. Például:
,,Ő is a kedvében akart járni, én is. Vettem neki egy baszom nagy plüss tigrist."
Egyébként sokszor volt olyan, hogy hangosan felnevettem, mert annyira jól, és viccesen volt megfogalmazva egy-egy mondat. Olyan Ruby Saw-san. :D A történetbe belekerült egy új szereplő, akinél már az elején sikerült az írónőnek elérni, hogy ne kedveljem. Nem akarok spoilerezni, szóval az okát nem árulom el, de a lényeg, hogy Ruby-nak sikerült elérnie nálam a kívánt hatást. :D Egy pár mondatot írnék külön a szereplőkről is.
Liv: A történet főszereplője, aki ebben a részben már felnőtt nőként viselkedett, és megtanult felülkerekedni a kudarcain. A jelszava lehetne akár a ,,Felállni, koronát igazítani, továbbmenni." mondás. Nagyon tetszett, hogy határozottan, és magabiztosan kezelte a legtöbb helyzetet. Egyszerűen imádom a hozzá hasonló karaktereket, és most ő is felkerült a ,,Badass női szereplők" listámra. Határozottan lezárta a Rob-bal való kapcsolatát, (bár szegény srácot még mindig sajnálom egy kicsit), és örülök, hogy a könyv végére Liv-nek is összejött a saját Hamupipőke története.
Dylan: Igyekezett kevésbé félteni a lányát, aki már felnőtt nő, de ahogy minden apa esetében, neki is megmaradt Liv, mint az ő egyetlen pici lánya. Szerintem nagyon aranyos volt, hogy amint fiú került szóba, Dylan egyből ugrott. Mint már mondtam, nagyon tetszett a stílusa, és az egyik kedvenc karakterem lett.
Hiro: Őt sokkal de sokkal jobban megkedveltem, az első részhez képest. Örültem, hogy megismerhettük a romantikusabb oldalát, és láthattuk a tettein, hogy mit érez Liv iránt. Jó volt, hogy nem volt annyira sokszor kiemelve a származása, és a kettejük lévő korkülönbség is csak maximum kétszer került szóba. Nagyon cuki volt, hogy megvédte Liv-et Ayumi-val szemben. Annál a jelenetnél konkrétan ugráltam örömömben, és tapsikoltam. :D
Ayumi: Ő a történet negatív szereplője, akit Liv csak animének, és szecsuáni csirkének hív, mindaddig, amíg meg nem tudja, hogy Szecsuán Kínában van, és nem Japánban. :D Az írónőnek nagyon jól sikerült szemléltetnie a rossz tulajdonságait, és külön örültem, hogy beleláttunk a ,,gonosz" szereplő fejébe is, és végigkövethettük, ahogy egyre szánalmasabb dolgokra képes a bosszú érdekében. Amikor ezeket a húzásait elkövette, szó szerint fortyogtam, hogy hogy lehet valaki ilyen, szóval nálam elérte a kívánt hatást.
Összegezve a dolgokat, nagyon tetszett a könyv, csak ajánlani tudom, és még egyszer köszönöm a lehetőséget, hogy elolvashattam. Valamint, nagyon várom az írónő új könyvét, ami előreláthatólag 2019. februárjában fog megjelenni, Csak két lépés észak címmel. Mindenképpen el fogom olvasni! Még további sok-sok ilyen csodás könyvet kívánok Neked, Ruby Saw!
--------o--------
Terjedelem: 271 oldal
Jó olvasást!
Sunny Blueberry
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése