Ruby Saw: Az Igazi

Sziasztok! 

Mindenek előtt, szeretném megköszönni Ruby Saw-nak a lehetőséget és a bizalmat, hogy megkért, hogy írjak recenziót a Pillangó-hatás folytatásaként megjelent, Az Igazi címet viselő könyvéről. Nagyon boldog voltam/vagyok. hogy megkeresett ezzel kapcsolatban, és igyekszem minden egyes gondolatomat összeszedni erről a csodás könyvről.

Most kívülről befelé fogok haladni, így a borítóval kezdeném. Nagyon tetszik a külseje, igényes, és  passzol a témához. Az is megfogott benne, hogy egyszerű, nincs feleslegesen túlcicomázva. Lényegretörő, és a hátulján, a fülszöveg mellett repkedő lepkékkel visszautal a Pillangó-hatásra, ami szerintem külön említésre méltó. A kék szín nagyon jól mutat a szürke hátteren, olyannyira, hogy ma arra eszméltem fel, hogy a hátoldalt tanulmányozom... :D 

A fülszöveg:

,,Egy nő. Egy férfi. Temérdek pillangó. Egy érzés, melyet mindenki élete során csak egyszer érez. Liv Jackson életében hosszú, és keserves út vezet az igazihoz, de most végre úgy érzi, hogy révbe ért, hogy megtalálta. Virágok, szerelmes pillantások, erotikus testbeszéd, és olyan heves szívverés, ami az egekbe repíti a vérnyomást. Ez lenne az igaz szerelem, csakhogy senkinek nem adják ingyen, még Livnek sem. 
Az egykor akaratos, és hisztis nőnek két lehetősége van: vagy hagyja tova szállni, vagy harcol. Liv azonban ezúttal felveszi a kesztyűt, és nem engedi elfutni a lehetőséget a boldogsághoz. Útján intrika, féltékenység, és egy régi ismerős is elkíséri. A végén pedig győz a szerelem? Az igazi szerelem?"


Már a Pillangó-hatást is nagyon tetszett, de ha lehet, a második rész még jobban megfogott. Látszik, hogy az írónő sokat fejlődött az előző részhez képest. Nekem kicsit úgy tűnt, mintha az írónő ennél a könyvnél kicsit jobban jobban megtervezte volna előre, hogy mi fog történni. Mielőtt elkezdtem a könyvet, összeraktam a fejemben egy forgatókönyvet, de körülbelül a harmincadik oldal után rájöttem, hogy képtelenség megjósolni az eseményeket, és ez nagyon tetszett. Volt egy pont a könyvben, amikor felnéztem a könyvből és hangosan megkérdeztem, hogy: ,,Te jó ég, mindenki New Orleans-ban van?" Na akkor fogalmam se volt, hogy hogyan fog folytatódni a történet, és izgatottan kezdtem el rekordsebességgel falni az oldalakat. Egyébként imádom az írásmódját, stílusát, hogy tud vicces is lenni, de ha arra kerül sor, akkor komoly témákról is tud beszélni, írni. Azt is nagyon szeretem, hogy úgymond szól az olvasóhoz, életre szóló gondolatokkal tűzdeli meg a regényét. Örültem, hogy sokat megtudhattunk abból, hogy mi játszódik le éppen egy-egy karakter fejében, milyen érzései vannak, mert szerintem fontos egy könyvnél, hogy megértsük, hogy ki mit miért tesz. 

A történetbe újra visszatért Hiro, akit a könyv végére nagyon megkedveltem. Rob-ot azért sajnálom, viszont Dylan lett az egyik kedvenc karakterem, Liv mellett. Igaz, hogy elég sokat káromkodik, de legtöbbször ezért derültem jókat a mondatain. Például: 

,,Ő is a kedvében akart járni, én is. Vettem neki egy baszom nagy plüss tigrist." 

Egyébként sokszor volt olyan, hogy hangosan felnevettem, mert annyira jól, és viccesen volt megfogalmazva egy-egy mondat. Olyan Ruby Saw-san. :D A történetbe belekerült egy új szereplő, akinél már az elején sikerült az írónőnek elérni, hogy ne kedveljem. Nem akarok spoilerezni, szóval az okát nem árulom el, de a lényeg, hogy Ruby-nak sikerült elérnie nálam a kívánt hatást. :D Egy pár mondatot írnék külön a szereplőkről is.

Liv: A történet főszereplője, aki ebben a részben már felnőtt nőként viselkedett, és megtanult felülkerekedni a kudarcain. A jelszava lehetne akár a ,,Felállni, koronát igazítani, továbbmenni." mondás. Nagyon tetszett, hogy határozottan, és magabiztosan kezelte a legtöbb helyzetet. Egyszerűen imádom a hozzá hasonló karaktereket, és most ő is felkerült a ,,Badass női szereplők" listámra. Határozottan lezárta a Rob-bal való kapcsolatát, (bár szegény srácot még mindig sajnálom egy kicsit), és örülök, hogy a könyv végére Liv-nek is összejött a saját Hamupipőke története.

Dylan: Igyekezett kevésbé félteni a lányát, aki már felnőtt nő, de ahogy minden apa esetében, neki is megmaradt Liv, mint az ő egyetlen pici lánya. Szerintem nagyon aranyos volt, hogy amint fiú került szóba, Dylan egyből ugrott. Mint már mondtam, nagyon tetszett a stílusa, és az egyik kedvenc karakterem lett.

Hiro: Őt sokkal de sokkal jobban megkedveltem, az első részhez képest. Örültem, hogy megismerhettük a romantikusabb oldalát, és láthattuk a tettein, hogy mit érez Liv iránt. Jó volt, hogy nem volt annyira sokszor kiemelve a származása, és a kettejük lévő korkülönbség is csak maximum kétszer került szóba. Nagyon cuki volt, hogy megvédte Liv-et Ayumi-val szemben. Annál a jelenetnél konkrétan ugráltam örömömben, és tapsikoltam. :D

Ayumi: Ő a történet negatív szereplője, akit Liv csak animének, és szecsuáni csirkének hív, mindaddig, amíg meg nem tudja, hogy Szecsuán Kínában van, és nem Japánban. :D Az írónőnek nagyon jól sikerült szemléltetnie a rossz tulajdonságait, és külön örültem, hogy beleláttunk a ,,gonosz" szereplő fejébe is, és végigkövethettük, ahogy egyre szánalmasabb dolgokra képes a bosszú érdekében. Amikor ezeket a húzásait elkövette, szó szerint fortyogtam, hogy hogy lehet valaki ilyen, szóval nálam elérte a kívánt hatást. 

Összegezve a dolgokat, nagyon tetszett a könyv, csak ajánlani tudom, és még egyszer köszönöm a lehetőséget, hogy elolvashattam. Valamint, nagyon várom az írónő új könyvét, ami előreláthatólag 2019. februárjában fog megjelenni, Csak két lépés észak címmel. Mindenképpen el fogom olvasni! Még további sok-sok ilyen csodás könyvet kívánok Neked, Ruby Saw!

--------o--------

Terjedelem: 271 oldal

Jó olvasást!

Sunny Blueberry

Colleen Hoover, Tarryn Fisher: Never never trilógia

Sziasztok Drágáim!

Ma Colleen Hoover és Tarryn Fisher Never never trilógiájáról hoztam értékelést. 

Először is a fülszövegek:

,,Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts! 

Jó barátok voltak, amióta csak megtanultak járni. 
Ma délelőtt óta vadidegenek. 
A fiú bármit megtesz, hogy emlékezzen. A lány bármit megtesz, hogy felejtsen. 

Ne habozz! Imádni fogod."

--------o--------

,,Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts!

Silas versenyt fut az idővel, ahogy egyre több igazságra derül fény, miközben más szálak összekuszálódni látszanak. Ráadásul most már magasabb a tét, ahogy Silas kezéből egyre inkább kicsúszik az irányítás, és mások kezdik gyanúsnak találni a viselkedését. Charlie bajban van, így hát neki kell áthidalnia a szakadékot a múltjuk és a jelenük között. Mert valahol a „szeretlek”-ek meg a „soha, de sohá”-k között ott rejtőzik az igazság, amiről egyelőre elképzelésük sincs, mégis meg kell találniuk."

--------o--------

..Tudod, ki voltál valaha és ki akarsz lenni a jövőben?

Silas Nash és Charlize Wynwood kénytelen elmélyedni a múltban, hogy megoldják saját rejtélyeiket. Versenyt futnak az idővel, hogy megtalálják a szükséges válaszokat, mielőtt mindent elveszítenek.

Vajon vissza tudják szerezni, ami egyszer már az övék volt? Visszakaphatják-e a régi énjüket?"

A történet:

Igyekszem pár szóval összefoglalni a történetet, spoilerek nélkül, ugyanis a fülszövegekből nem sok derül ki. Két főszereplőnk, Charlie és Silas egyik pillanatról a másikra elvesztik az emlékezetüket, és mivel ugyanabban a cipőben járnak, együtt igyekeznek rájönni, hogy kik is ők valójában. Csakhogy egyáltalán nincs könnyű dolguk, ugyanis ott vannak a szüleik, akik se Charlie-nál, se Silas-nál sem egyszerű esetek. Miközben próbálják kideríteni, hogy pontosan mi is történik, egyre több dolgot tudnak meg magukról és egymásról, a kapcsolatukban pedig egyre több lesz az érzelem.

A külsejével kezdeném. Nagyon szeretem a borítójukat, mert szerintem teljesen jól visszaadja az egyes könyvek témáját, hangulatát. Fun fact, hogy a Könyvfesziválon szereztem be a könyvet, és amikor hazaértem, akkor vettem észre, hogy nem az első, hanem a harmadik részét vettem meg, mert ennek a kettőnek a borítója csupán a kezek állásában különbözik, és csak egy apró szám jelzi, hogy melyik rész melyik. De ettől ugyanúgy csodásnak találom a borítókat. :)

Először is el kell mondjam, hogy ez a történet szerintem eszméletlenül aranyos. Imádom Charlie és Silas kapcsolatát. Egyszerűen cukik. Nekem személy szerint a harmadik könyv volt a kedvencem, de az első kettő is nagyon jó. Az írónők egyfolytában fenntartják a figyelmedet, egy pillanatra se fordult meg a fejemben, hogy letegyem. Ez odáig fajult, hogy három nap alatt kiolvastam a három könyvet, úgy, hogy a másodikat éjnek évadján fejeztem be. :D

Amikor elkezdtem, nem tudtam, hogy a romantikus vagy a fantasy kategóriába soroljam-e, de egyértelműen romantikus. Azt is meg kell említenem, hogy a könyvek több szemszögből íródtak. Én szeretem a többszemszöges könyveket, és örültem, hogy nem kellett azon gondolkodnom, hogy ,,most akkor ezt ki is mondja?", mert jól követhetően volt tagolva. A történet nagyon jól fel van építve, minden időben kiderül, de közben kicsit cincálja is az olvasó idegeit. Szépen leírja és levezeti a két főszereplő kapcsolatát, ami a három könyv alatt bontakozik ki. A könyv lezárását pedig egyszerűen imádom. Nem tudom, hogy melyik írónő ötlete volt, de az biztos, hogy zsenik. 

Szereplők:

Charlie: Akinek a neve igazából Charlize. Őszintén szólva engem kicsit zavart, hogy nem így szólították, mert szerintem szebben hangzik. Róla kiderül, hogy körülbelül milyen volt a személyisége az emlékezetvesztés előtt, és saját maga is elítéli a régi személyiségét. Igaz, hogy volt, hogy legszívesebben kupán vágtam volna, hogy térjen már észhez, és vegye észre a nyilvánvalót, de összességében egy nagyon szerethető karakter.

Silas: Bevallom, először nem volt olyan szimpatikus, de a második könyvtől kezdve imádtam. És ami még érdekes, hogy a második könyvtől kezdve, kinézetre valamiért máshogyan képzeltem el. Nekem valahogy ,,megemberesedett". :D Nem tudom miért, de a második könyv valahogy vízválasztó volt a számomra, Silas-re nézve. Egyébként imádtam minden megszólalását, és annyira sajnáltam, amikor Charlie nem mondom mit csinált, mert spoiler lenne. :P. És annyira aranyos mondatai vannak, hogy huuu. És megint rám jött a fangirling. :D

Landon: Silas öccse, aki igazán a harmadik részben kap nagy szerepet. Azt nem írom le, hogy miért, mert spoiler lenne. Bocsi :D Egyébként nagyon szeretem a stílusát, ő A TESTVÉR, csupa nagybetűvel, ugyanis annyira szerethető karakter, hogy szerintem bárki szívesen elfogadná testvérnek. 

Janette: Charlie húga, és ő is leginkább a harmadik könyv környékén kap nagyobb hangsúlyt. Ő inkább az a lázadó fajta, igazi tini, aki nem igazán kedveli a nővérét. Ez természetesen mint mindig, a könyv végére meg fog változni. :D

--------------o--------------

Terjedelem:

Never never: 174 oldal

Never never 2: 116 oldal

Never never 3: 107 oldal

Bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a romantikus könyveket, és annak is, akinek setleg nincs ideje 400 oldalas könyveket olvasni, ugyanis láthatjátok, hogy nem nagy terjedelműek, de annál értékesebb ami bennük van.

Jó olvasást!

Sunny Blueberry <3

Ruby Saw: Pillangó-hatás

Sziasztok!
A napokban befejeztem Ruby Saw Pillangó-hatás című könyvét. Nagyon sok mondanivaló van róla, úgyhogy kezdeném is.

A fülszöveg:
,,Egy féltőn óvott huszonkét éves lány. A védelmező Apa, és három férfi, akik a lány kegyeit szeretnék elnyerni. 
Liv Jackson újabb esélyt kap egy hatalmas csalódás után Rob Pierce képében. Esélyt a szerelemre, de nem tudja hogyan kezelje tapasztalat híján. 
Az évekkel ezelőtti, múló bánat helyét úgy látszik egy következő veszi át, amikor hirtelen újabb lehetőséget kap Hiro Shentől. De hogy Liv még jobban összezavarodjon feltűnik a fájdalmas múlt is: Jay Cullen. 
A fiatal lány csak szerelemre vágyik és ezért semmitől sem retten el. A három férfi egymásnak feszül a szívéért. 
De az Apa ehhez vajon mit szól?"

Először is. Talán ez olt az első olyan könyv amit olvastam, amiben a főszereplő nem volt maga a megtestesült tökély, csupa jó tulajdonsággal, és ez nagyon tetszett. Liv igen csak birtokában van olyan tulajdonságoknak, amiket a könyvekben általában az ,,undok, ellenséges csaj" szokott kapni. Ilyenek például a szabadszájúság, a hiszti, és az ,,elkényeztetettség". Hogy miért idézőjelben, arról majd később beszélek, :) 
Szeretem azokat a könyveket, amik több szemszögből íródtak, és a Pillangó-hatás is ezek közé tartozik. Külön hipphipphurrá annak, hogy követni tudtam, hogy mikor ki mesél, ugyanis, találkoztam már olyan könyvvel, ahol vissza kellett olvasgatni, hogy ,,ezt most pontosan ki mondja?" vagy hogy ,,kiről van most szó?". Szerencsére ebben az esetben ez teljesen érthető volt. 
Igen, a könyvben van káromkodás, és vannak +18 jelenetek. És őszintén bevallom, hogy amikor valahol az ötvenedik oldal környékén belefutottam egy ilyen részbe, azt gondoltam, hogy ,,Szent szösz, ha már most itt tartunk, akkor mi lesz ezután?", és kissé tartottam attól, hogy a történet elbillen ebbe az irányba, de kellemesen csalódnom kellett. Egyáltalán nem ezeken a részeken van a hangsúly, noha beleszólnak a történet alakulásába. 
A Pillangó-hatásban szerepet játszik az öngyilkosság is, emiatt van egy szomorúbb oldala is. 
Külön értékeltem azt a ,,levelet", amit Liv intéz az olvasóhoz.

Szereplők:

Liv: Apja féltőn óvott és szerett lánya, aki egyszer már megpróbált véget vetni az életének. Drága lányunk kissé el van kényeztetve, de szerencsére ez a történetben egyre kevesebb szerepet kap. Ezért is tettem az előbb zárójelbe. Igazán szerintem csak a történet elején kap nagyobb hangsúlyt. Liv nekem sokszor tűnt könnyűvérűnek, de az irónő valahogy végül mindig elérte, hogy inkább azt a lányt lássuk, aki egyik percről a másikra csöppent bele a nagybetűs ÉLETbe, és nem tud mit kezdeni a hirtelen jött figyelemmel, amit ráadásul egyből három oldalról kap. Néha ahhoz is közel voltam, hogy szegényt teljesen őrültnek tituláljam, a kissé bipoláris viselkedése miatt, de aztán mindig beláttam, hogy teljesen normális. :) Az viszont nagyon tetszett, hogy a könyv végére Liv gyakorlatilag felnőtt. Megváltozott a gondolkodásmódja, mindenkivel tisztázott mindent (Hála Istennek!), és rájött, hogy a teljes élethez elengedhetetlen a szeretet. 

Dylan: A féltő apa karaktere, aki megpróbálja az egyik alkalmazottját (Hiro Shen) összeboronálni a lányával. Alapvetően egy jó személyiség, de kissé allergiás arra, ha Liv közelében fiút lát, ugyanis nincsenek jó tapasztalatai ezzel kapcsolatban, emiatt ,,bezárta a lányát a várba", aminek végül meg is lesznek a következményei. Gondolok itt arra, hogy Liv konkrétan fejest ugrik az életbe. Szerintem viszont lehetett volna kicsit határozottabb, és jobban letolhatta volna a lányát a doktornő hívása után. Az viszont tetszett, hogy igyekezett a lánya érdekeit nézni, és kiállt mellette. Egyébként nekem kissé eszembe juttatta az Alkonyatból Charlie Swan-t, Bella apját, aki nem egészen van tisztában azzal, hogy pontosan mi is történik körülötte

Hiro Shen: A 32 éves, jólfésült, gazdag, ázsiai alkalmazott, akit Dylan szívesen látna lánya mellett. Vele kapcsolatban vegyes érzelmeim vannak. Lehet, hogy csak azért, mert ki volt emelve a nagy korkülönbség, és az, hogy gyerekkora óta ismeri Liv-et, de nagyon nehezen tudtam elképzelni őket egy párként. Annak viszont örültem, hogy a könyv végén egy barát-szerű viszony alakult ki közöttük, és hogy Hiro elsősorban Liv érdekeit nézte. Az is tetszett, hogy ő is próbálta úgymond védeni a lányt, de nálam nem ő a favorit.

Rob Pierce: Személyes kedvencem, a cuki barista, akinek a másik foglalkozása DJ. Örültem volna, ha többet tudunk meg róla (és Liv-vel való kapcsolatáról) a történet közepén is, nem csak az elején és a végén. Nagyon tetszett, hogy odavolt Liv-ért, az ablakos-létrás jelenetet pedig egyszerűen imádtam, és nagyon sajnáltam szegényt, amikor a lány kiakadt rá. Szívesen megtudtam volna, hogy mi történik vele, miközben Liv haragszik rá, és a lány kissé csapongó életet él. A könyv vége fele azon imádkoztam, hogy vele legyen a happy end, és hogy ő legyen Liv számára ,,Az Igazi". Igen, be kell valljam, hogy körülbelül a könyv háromnegyedénél, amikor az idegszálak pattanásig feszültek, elolvastam az utolsó mondatot, mintegy megerősítésképpen, hogy nem hiába mennek a szereplők (és én is :D) keresztül mindenen, megkapjuk a happy end-et. :D

Jay Cullen: Az ex barát, A zenész, aki miatt Liv saját életét tette kockára, és akit már ez elején igyekeztem elvonatkoztatni Edward Cullen-től. Szerencsére sikerült. :D Már a felbukkanásától kezdve nem volt szimpatikus, ugyanis megtudjuk, hogy mit tett Liv-vel. Valahogy sejtettem, hogy nemsokára rájön, hogy szereti a lányt, de azon meglepődtem, hogy erőszakossá válik. A Liv-vel történt kerti jelenetük után azt hittem, hogy ezzel vége, megértette, amit meg kellett értenie. (Próbálok spoiler-mentesen fogalmazni.) Na de ami a könyv végén történik vele, az konkrétan pofon vágott. Egyáltalán nem számítottam erre. Emlékszem, hogy újraolvastam a jelenetet, hogy biztosan jól értelmeztem-e. Végül tudatosult bennem, hogy igen, jól értettem. Ekkor megijedtem, hogy ezt a szereplőt az írónő hagyni fogja a ,,levegőben lógni", de örültem, amiért szépen lezárta és elengedte a karaktert. :)

Szerintem mindenképpen megérte elolvasni a könyvet, és izgatottan várom a folytatást. Bátran tudom ajánlani! Ruby Saw, neked pedig nagyon sok sikert kívánok a továbbiakban! 

Jó olvasást!

Sunny Blueberry <3