2019. március 19., kedd

Mörk Leonóra - A porcelánlány

Sziasztok!

Hol is kezdjem? Szerintem ilyen olvasási élményben még nem volt részem. Konkrétan, nem tudom, hogy hova soroljam a könyvet. Mert volt ami nem tetszett benne, de a vége viszont odavágott elég rendesen. De kezdjük talán az elején.

A történet:

A könyv két idősíkon játszódik. Az egyik idősíkon napjainkban járunk, a másikon pedig 1914-ben, illetve az első világháború idején. A történet egyik főszereplője Lili, az elvált gyógytornász, akit a főnöke elküld Usedom szigetére, hogy különböző kezeléseket, masszázstechnikákat sajátítson el. Másik főszereplőnk pedig Kammerer Julianna, a 90-es évek elején élő, jómódú családból származó lány.

1. szál:
 Kiderül, hogy Lilinek mi a munkája, hogy próbál egészségesen élni, és fél a mellráktól. Emiatt el is megy vizsgálatra, ahol újabb vizsgálatokra küldik, mert találtak valami elváltozást. Szóval Lili bizonytalanságban van, nem tudja, hogy beteg-e vagy sem. Eközben az Instagramon (ahol Lili igencsak aktív), felfedez egy képet egy vöröstéglás udvarházról, amit, mint később rájön, az ükanyja emlékkönyvében látott. Felveszi a kapcsolatot, a kép készítőjével, aki nem árulja el neki, hogy hol van a hely. Lili elutazik Usedom szigetére, ahol mit ad Isten, megtalálja az udvarházat, és lakik is benne valaki. Innentől fogva eléggé felgyorsulnak az események, szerintem túlságosan is. De erről majd később.

2. szál:
Kammerer Julianna a jómódú családjával élő ifjú lány. Érkezik hozzájuk egy bizonyos Heinrich nevű fiú Németországból, akivel persze egymásba szeretnek. A fiú hegyetmászik a lány öccsével, eltörik a lába, ezért Juliannának kell ápolnia egy nyugodt környezetben lévő villában. Heinrich sokat mesél Juliannának a Keleti-tengerről, és rajzokat készít a lányról. Lehet sejteni, hogy mi következik ezután. (Nem szeretnék spoilerezni, de szerintem a legtöbben összerakjátokk, hogy mik lehetnek a következményei, ha egy szerelmespár egyedül (pontosabban egy idős házvezetőnővel, aki egy másik épületben lakik) van egy udvarházban.

Vélemény:

Azt el kell mondjam, hogy ezt a könyvet azért olvastam el, mert magyar faktra prezentációt kellett csinálni egy kortárs szépirodalmi műből, és A porcelánlánynak megtetszett a tartalma. (Jelenleg úgy néz ki, hogy ez az értékelés lesz a prezentációm is, mivel már ezt is éjnek évadján írom :D) Szóval nem igazán tudtam, hogy mire számítsak.

Az alapötlet nagyon tetszik, a két idősíkot is szívesen olvastam, pedig még nem nagyon kerültek a kezembe ilyen regények. Rájöttem, hogy szeretek régebbi korokban játszódó könyveket olvasni, és az írónő itt jól át tudta adni, hogy milyen volt az élet a kilencvenes évek elején. Sok könyv, szerző, zeneszerző és színdarab volt említve, amik egy jegyzékben össze is vannak gyűjtve az utolsó oldalak egyikén, ami szerintem egy nagyon jó dolog, biztos, hogy tüzetesebben ár fogom nézni a listát. Eleinte tartottam tőle, hogy zavaró lesz, hogy a ,,jelenben” játszódó részek E/1-ben, a ,,múltban” játszódó részek pedig E-3-ban íródtak, de jól megoldotta az írónő, teljesen elkülöníthető volt a két idősík.

Annál a résznél, amikor Lilit vizsgálják, az írónő számomra rengeteget, a kelleténél többet beszél a mellrákról, mert úgy gondolom, hogy persze, említse meg, de amikor tíz-tizenöt oldalon keresztül csak arról van szó, hogy milyen vizsgálatokra megy Lili, és a diagnózis is töviről hegyire le van írva orvosi szaknyelven, az szerintem egy kicsit tömény.

Szerény véleményem szerint túl sok a leírás a könyvben. (Mondom ezt én, aki azzal szenved az írásnál, hogy ne írjon le mindent részletesen :D) Biztos vagyok benne, hogy több benne a leírás, mint a párbeszéd. De komolyan. Mindig tudjuk, hogy ki mit eszik, főétel, előétel, desszert, ilyen hal, olyan krumpli, saláta balzsamecettel, hogy a szomszéd asztalnál mit esznek, hogy a házak hogy néznek ki, milyen virágok futják be a falat, hogy milyen téglából van, milyen a kupolája, milyen fajta fák övezik, hogy milyen színű az asztalterítő,  hogy milyen illata van az ételnek. Valahogy túlontúl részletes. Amikor arról a bizonyos udvarházról van szó, az írónő mindig leírja, hogy vörös téglás, kupolás, vízzel körbevett, hásfákkal övezett. Szerintem elég lett volna csak utalni rá, hogy például ,,a bizonyos udvarház”.

Persze gondolom ezzel az volt a célja, hogy minél jobban el tudjuk képzelni a történetet, de úgy érzem, hogy egy kissé túlzásba esett, kicsit az volt az érzésem, hogy a sok leírás elveszi a
történetmesélési időt.

Szívesen megtudtam volna többet Juliannáról, hogy mi történt miután Heinrich bevonult a seregbe. Igaz, hogy az írónő leírja, hogy ez meg ez történt (nem akarok spoilerezni ;) ), de engem az is érdekelt volna, hogy Julianna mit érez mindeközben, a család hogyan vélekedik bizonyos történésekről.

Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de szerintem az egy kicsit gyors, hogy egy véletlen találkozás után a férfi egyből vacsorázni viszi a nőt (jó talán nem randinak szánta, mert meg akart mutatni neki valamit) és kézenfogja, a nő pedig a férfi arcát simogatja, a harmadik találkozáskor pedig már ágyba is bújnak egymással. Lehet, hogy velem van a baj, de csak kapkodtam a fejem, hogy milyen hirtelen történnek az események, és ezek nem több, mint egy hét leforgása alatt zajlottak le. Mondjuk az pozitívum, hogy ez csak az egyik párkapcsolatra volt jellemző a kettő közül.

VISZONT

Határozottan állíthatom, hogy érdemes volt végigolvasni. Ugyanis a vége olyan ütős lett, hogy konkrétan a sírás fojtogatott. Az utolsó néhány oldalt kissé döbbenten olvastam, és már akkor éreztem, hogy itt bizony érzelmes lezárás lesz. Nagyon hatásosra sikerült, és szerintem kicsit az olvasón is múlik, hogy happy end-nek vagy nem happy end-nek tekinti a befejezést. Elgondolkodtatóra sikerült, még most is a lehetőségeket veszem számba, hogy vajon mi lett volna, ha máshogy ér véget a történet.

Mindenesetre azt hiszem, hogy meg fogok próbálkozni Mörk Leonóra egy másik könyvével is, mert kíváncsi vagyok a többi munkájára is, hogy ott is van-e több szálon futó cselekmény, illetve különböző idősíkok.












Terjedelem: 285 oldal

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Jó olvasást!

Sunny Blueberry <3

2019. február 2., szombat

Ruby Saw: Csak két lépés Észak


,,Az életed azért kaptad, mert Isten képesnek tartott rá, hogy meg tudod élni.”

Mindenekelőtt szeretném megköszönni Ruby-nak a kedvességét, bizalmát, hogy megkért recenzióra, és a megtisztelő feladatot, hogy előolvasó lehettem. Nagyon sokat jelent. 💝

Őszintén megmondom, hogy nekem eddig ez a kedvenc könyvem Ruby-tól. Elképesztően megfogott, sírtam, nevettem rajta, így nem is meglepő, hogy egy nap alatt elolvastam. :D 

Kívülről befelé fogok haladni, úgyhogy kezdeném is a fülszöveggel:


Észak-Korea. ​Egy földrész, aminek a puszta hallatán összeszorul az emberek gyomra.
Hadley Hilson újságíró azonban nem így volt ezzel, és csatlakozott a volt egyeteme tanulmányi kirándulásához, ami Dél-Koreába indult, de érintőlegesen az északi határhoz is. Az újságíró élete nagy sztorijára készül, az Észak- és Dél-Korea közti különbségek bemutatásával.
A drogok nem illegálisak északon, mégis elkülönítik a busznyi diákot a határnál, miután füvet találnak az egyik táskában.
A csoportot kísérő professzor furcsán viselkedik. Amerika nem töri magát, hogy a dolgok után járjon.
Hadley-t furcsa élmény éri: taszítja, de egyben vonzza is Jin Park ezredes, amire nem tud magyarázatot adni.
Jin küzd a szívével és a józan eszével, de alul marad a harcban.
Meddig megy el egy újságíró a tökéletes sztoriért? Vajon ott a katonák tényleg mindent megtehetnek? Ki áll az egésznek a hátterében?
Korrupció, hatalom, élni akarás, vágy és szenvedély.

A borító: 
Nagyon tetszik a borítója, megfogja a könyv lényegét, szerintem a a színválasztás is illik a történethez.

A szerkesztés: A könyv 21 fejezetre van tagolva, ami szerintem teljesen reális, mert nem túl rövidek, és nem is túl hosszúak a fejezetek. A betűméret is tetszett, szeretem, hogyha egy könyv nem icike-picike betűkkel van nyomtatva. 

A történet: 
Mindvégig nagyon izgalmas, fenntartja a figyelmet, alig bírtam letenni. (Már nem mintha le akartam volna tenni... :D) Az alapötlet nagyon érdekes, át van gondolva, hogy mi mi után és miért történik. Van benne akció, szerelem, bánat, árulás, egyszóval minden adott, ami egy jó könyvhöz elengedhetetlen. Megint megkaptuk Ruby stílusát, amit én személy szerint imádok. Szinte úgy éreztem, hogy ott vagyok a szereplőkkel, átélek mindent, ami velük történik. A szereplők nagyon szépen ki vannak dolgozva, mindegyiküknek megvan a saját kis személyisége. 

A szereplők:

Hadley Hilson: Egy amerikai újságíró, a történet főszereplője. Egy kissé szabadszájú, erős nő, aki nem adja fel, mindvégig küzd. Érzékeny, bátor, és igyekszik mindent megtenni azokért, akik fontosak számára. Ahogy Jin Park mondja neki: ,,Béke vagy a háborúban.”

Jin Park: Másik főszereplőnk, egy koreai származású ezredes, aki igencsak a szívén viseli Hadley sorsát. Próbál erkölcsös maradni, még a legnehezebb helyzetekben is, amit nem mindenki néz jó szemmel. Azon igyekszik, hogy a múltja ne ismétlődjön meg, és ezt akár önfeláldozással is hajlandó elérni. 

Aaron Parker: Az egyetem egy diákja, aki szintén részt vesz az egyetem tanulmányi kirándulásán. Magabiztos, laza és megbízható képet mutat magáról, de kiderül, hogy a környezete nagyon könnyen képes befolyásolni. Szemet vet Hadley-ra, és igyekszik beférkőzni a lány bizalmába, de Hadley-t se kell félteni, mert képes átlátni a helyzetet. 

Terjedelem: 242 oldal (a köszönetnyilvánítással együtt.) 

Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szívesen elolvasna egy akciódús regényt, amiből a szerelem se hiányozhat.

Még egyszer nagyon köszönöm Ruby Saw-nak a lehetőséget, hogy elolvashattam ezt a csodás könyvet. 
Nagyon várom az írónő 2019. júniusában megjelenő, Gázt neki, Chiara! című regényét. Biztos vagyok benne, hogy azt is ehhez hasonlóan élvezni fogom. 

Ruby-t megtaláljátok: 
Instagramon: @rubysaws
Facebookon: 
  • Ruby Saw Hivatalos Oldala
  • Ruby Saw Csoportja
Honlapja: redone.gportal.hu

Jó olvasást!


Sunny Blueberry