Mörk Leonóra - A porcelánlány

Sziasztok!

Hol is kezdjem? Szerintem ilyen olvasási élményben még nem volt részem. Konkrétan, nem tudom, hogy hova soroljam a könyvet. Mert volt ami nem tetszett benne, de a vége viszont odavágott elég rendesen. De kezdjük talán az elején.

A történet:

A könyv két idősíkon játszódik. Az egyik idősíkon napjainkban járunk, a másikon pedig 1914-ben, illetve az első világháború idején. A történet egyik főszereplője Lili, az elvált gyógytornász, akit a főnöke elküld Usedom szigetére, hogy különböző kezeléseket, masszázstechnikákat sajátítson el. Másik főszereplőnk pedig Kammerer Julianna, a 90-es évek elején élő, jómódú családból származó lány.

1. szál:
 Kiderül, hogy Lilinek mi a munkája, hogy próbál egészségesen élni, és fél a mellráktól. Emiatt el is megy vizsgálatra, ahol újabb vizsgálatokra küldik, mert találtak valami elváltozást. Szóval Lili bizonytalanságban van, nem tudja, hogy beteg-e vagy sem. Eközben az Instagramon (ahol Lili igencsak aktív), felfedez egy képet egy vöröstéglás udvarházról, amit, mint később rájön, az ükanyja emlékkönyvében látott. Felveszi a kapcsolatot, a kép készítőjével, aki nem árulja el neki, hogy hol van a hely. Lili elutazik Usedom szigetére, ahol mit ad Isten, megtalálja az udvarházat, és lakik is benne valaki. Innentől fogva eléggé felgyorsulnak az események, szerintem túlságosan is. De erről majd később.

2. szál:
Kammerer Julianna a jómódú családjával élő ifjú lány. Érkezik hozzájuk egy bizonyos Heinrich nevű fiú Németországból, akivel persze egymásba szeretnek. A fiú hegyetmászik a lány öccsével, eltörik a lába, ezért Juliannának kell ápolnia egy nyugodt környezetben lévő villában. Heinrich sokat mesél Juliannának a Keleti-tengerről, és rajzokat készít a lányról. Lehet sejteni, hogy mi következik ezután. (Nem szeretnék spoilerezni, de szerintem a legtöbben összerakjátokk, hogy mik lehetnek a következményei, ha egy szerelmespár egyedül (pontosabban egy idős házvezetőnővel, aki egy másik épületben lakik) van egy udvarházban.

Vélemény:

Azt el kell mondjam, hogy ezt a könyvet azért olvastam el, mert magyar faktra prezentációt kellett csinálni egy kortárs szépirodalmi műből, és A porcelánlánynak megtetszett a tartalma. (Jelenleg úgy néz ki, hogy ez az értékelés lesz a prezentációm is, mivel már ezt is éjnek évadján írom :D) Szóval nem igazán tudtam, hogy mire számítsak.

Az alapötlet nagyon tetszik, a két idősíkot is szívesen olvastam, pedig még nem nagyon kerültek a kezembe ilyen regények. Rájöttem, hogy szeretek régebbi korokban játszódó könyveket olvasni, és az írónő itt jól át tudta adni, hogy milyen volt az élet a kilencvenes évek elején. Sok könyv, szerző, zeneszerző és színdarab volt említve, amik egy jegyzékben össze is vannak gyűjtve az utolsó oldalak egyikén, ami szerintem egy nagyon jó dolog, biztos, hogy tüzetesebben ár fogom nézni a listát. Eleinte tartottam tőle, hogy zavaró lesz, hogy a ,,jelenben” játszódó részek E/1-ben, a ,,múltban” játszódó részek pedig E-3-ban íródtak, de jól megoldotta az írónő, teljesen elkülöníthető volt a két idősík.

Annál a résznél, amikor Lilit vizsgálják, az írónő számomra rengeteget, a kelleténél többet beszél a mellrákról, mert úgy gondolom, hogy persze, említse meg, de amikor tíz-tizenöt oldalon keresztül csak arról van szó, hogy milyen vizsgálatokra megy Lili, és a diagnózis is töviről hegyire le van írva orvosi szaknyelven, az szerintem egy kicsit tömény.

Szerény véleményem szerint túl sok a leírás a könyvben. (Mondom ezt én, aki azzal szenved az írásnál, hogy ne írjon le mindent részletesen :D) Biztos vagyok benne, hogy több benne a leírás, mint a párbeszéd. De komolyan. Mindig tudjuk, hogy ki mit eszik, főétel, előétel, desszert, ilyen hal, olyan krumpli, saláta balzsamecettel, hogy a szomszéd asztalnál mit esznek, hogy a házak hogy néznek ki, milyen virágok futják be a falat, hogy milyen téglából van, milyen a kupolája, milyen fajta fák övezik, hogy milyen színű az asztalterítő,  hogy milyen illata van az ételnek. Valahogy túlontúl részletes. Amikor arról a bizonyos udvarházról van szó, az írónő mindig leírja, hogy vörös téglás, kupolás, vízzel körbevett, hásfákkal övezett. Szerintem elég lett volna csak utalni rá, hogy például ,,a bizonyos udvarház”.

Persze gondolom ezzel az volt a célja, hogy minél jobban el tudjuk képzelni a történetet, de úgy érzem, hogy egy kissé túlzásba esett, kicsit az volt az érzésem, hogy a sok leírás elveszi a
történetmesélési időt.

Szívesen megtudtam volna többet Juliannáról, hogy mi történt miután Heinrich bevonult a seregbe. Igaz, hogy az írónő leírja, hogy ez meg ez történt (nem akarok spoilerezni ;) ), de engem az is érdekelt volna, hogy Julianna mit érez mindeközben, a család hogyan vélekedik bizonyos történésekről.

Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de szerintem az egy kicsit gyors, hogy egy véletlen találkozás után a férfi egyből vacsorázni viszi a nőt (jó talán nem randinak szánta, mert meg akart mutatni neki valamit) és kézenfogja, a nő pedig a férfi arcát simogatja, a harmadik találkozáskor pedig már ágyba is bújnak egymással. Lehet, hogy velem van a baj, de csak kapkodtam a fejem, hogy milyen hirtelen történnek az események, és ezek nem több, mint egy hét leforgása alatt zajlottak le. Mondjuk az pozitívum, hogy ez csak az egyik párkapcsolatra volt jellemző a kettő közül.

VISZONT

Határozottan állíthatom, hogy érdemes volt végigolvasni. Ugyanis a vége olyan ütős lett, hogy konkrétan a sírás fojtogatott. Az utolsó néhány oldalt kissé döbbenten olvastam, és már akkor éreztem, hogy itt bizony érzelmes lezárás lesz. Nagyon hatásosra sikerült, és szerintem kicsit az olvasón is múlik, hogy happy end-nek vagy nem happy end-nek tekinti a befejezést. Elgondolkodtatóra sikerült, még most is a lehetőségeket veszem számba, hogy vajon mi lett volna, ha máshogy ér véget a történet.

Mindenesetre azt hiszem, hogy meg fogok próbálkozni Mörk Leonóra egy másik könyvével is, mert kíváncsi vagyok a többi munkájára is, hogy ott is van-e több szálon futó cselekmény, illetve különböző idősíkok.

Terjedelem: 285 oldal

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Jó olvasást!

Sunny Blueberry <3

Ruby Saw: Csak két lépés Észak

,,Az életed azért kaptad, mert Isten képesnek tartott rá, hogy meg tudod élni.”

Mindenekelőtt szeretném megköszönni Ruby-nak a kedvességét, bizalmát, hogy megkért recenzióra, és a megtisztelő feladatot, hogy előolvasó lehettem. Nagyon sokat jelent. 💝

Őszintén megmondom, hogy nekem eddig ez a kedvenc könyvem Ruby-tól. Elképesztően megfogott, sírtam, nevettem rajta, így nem is meglepő, hogy egy nap alatt elolvastam. :D 

Kívülről befelé fogok haladni, úgyhogy kezdeném is a fülszöveggel:

Észak-Korea. ​Egy földrész, aminek a puszta hallatán összeszorul az emberek gyomra.
Hadley Hilson újságíró azonban nem így volt ezzel, és csatlakozott a volt egyeteme tanulmányi kirándulásához, ami Dél-Koreába indult, de érintőlegesen az északi határhoz is. Az újságíró élete nagy sztorijára készül, az Észak- és Dél-Korea közti különbségek bemutatásával.
A drogok nem illegálisak északon, mégis elkülönítik a busznyi diákot a határnál, miután füvet találnak az egyik táskában.
A csoportot kísérő professzor furcsán viselkedik. Amerika nem töri magát, hogy a dolgok után járjon.
Hadley-t furcsa élmény éri: taszítja, de egyben vonzza is Jin Park ezredes, amire nem tud magyarázatot adni.
Jin küzd a szívével és a józan eszével, de alul marad a harcban.
Meddig megy el egy újságíró a tökéletes sztoriért? Vajon ott a katonák tényleg mindent megtehetnek? Ki áll az egésznek a hátterében?
Korrupció, hatalom, élni akarás, vágy és szenvedély.

A borító: 
Nagyon tetszik a borítója, megfogja a könyv lényegét, szerintem a a színválasztás is illik a történethez.

A szerkesztés: A könyv 21 fejezetre van tagolva, ami szerintem teljesen reális, mert nem túl rövidek, és nem is túl hosszúak a fejezetek. A betűméret is tetszett, szeretem, hogyha egy könyv nem icike-picike betűkkel van nyomtatva. 

A történet: 
Mindvégig nagyon izgalmas, fenntartja a figyelmet, alig bírtam letenni. (Már nem mintha le akartam volna tenni... :D) Az alapötlet nagyon érdekes, át van gondolva, hogy mi mi után és miért történik. Van benne akció, szerelem, bánat, árulás, egyszóval minden adott, ami egy jó könyvhöz elengedhetetlen. Megint megkaptuk Ruby stílusát, amit én személy szerint imádok. Szinte úgy éreztem, hogy ott vagyok a szereplőkkel, átélek mindent, ami velük történik. A szereplők nagyon szépen ki vannak dolgozva, mindegyiküknek megvan a saját kis személyisége. 

A szereplők:

Hadley Hilson: Egy amerikai újságíró, a történet főszereplője. Egy kissé szabadszájú, erős nő, aki nem adja fel, mindvégig küzd. Érzékeny, bátor, és igyekszik mindent megtenni azokért, akik fontosak számára. Ahogy Jin Park mondja neki: ,,Béke vagy a háborúban.”

Jin Park: Másik főszereplőnk, egy koreai származású ezredes, aki igencsak a szívén viseli Hadley sorsát. Próbál erkölcsös maradni, még a legnehezebb helyzetekben is, amit nem mindenki néz jó szemmel. Azon igyekszik, hogy a múltja ne ismétlődjön meg, és ezt akár önfeláldozással is hajlandó elérni. 

Aaron Parker: Az egyetem egy diákja, aki szintén részt vesz az egyetem tanulmányi kirándulásán. Magabiztos, laza és megbízható képet mutat magáról, de kiderül, hogy a környezete nagyon könnyen képes befolyásolni. Szemet vet Hadley-ra, és igyekszik beférkőzni a lány bizalmába, de Hadley-t se kell félteni, mert képes átlátni a helyzetet. 

Terjedelem: 242 oldal (a köszönetnyilvánítással együtt.) 

Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szívesen elolvasna egy akciódús regényt, amiből a szerelem se hiányozhat.

Még egyszer nagyon köszönöm Ruby Saw-nak a lehetőséget, hogy elolvashattam ezt a csodás könyvet. 

Nagyon várom az írónő 2019. júniusában megjelenő, Gázt neki, Chiara! című regényét. Biztos vagyok benne, hogy azt is ehhez hasonlóan élvezni fogom. 

Ruby-t megtaláljátok: 

Instagramon: @rubysaws

Facebookon: 

• Ruby Saw Hivatalos Oldala
• Ruby Saw Csoportja

Honlapja: redone.gportal.hu

Jó olvasást!

Sunny Blueberry

Ruby Saw: Az Igazi

Sziasztok! 

Mindenek előtt, szeretném megköszönni Ruby Saw-nak a lehetőséget és a bizalmat, hogy megkért, hogy írjak recenziót a Pillangó-hatás folytatásaként megjelent, Az Igazi címet viselő könyvéről. Nagyon boldog voltam/vagyok. hogy megkeresett ezzel kapcsolatban, és igyekszem minden egyes gondolatomat összeszedni erről a csodás könyvről.

Most kívülről befelé fogok haladni, így a borítóval kezdeném. Nagyon tetszik a külseje, igényes, és  passzol a témához. Az is megfogott benne, hogy egyszerű, nincs feleslegesen túlcicomázva. Lényegretörő, és a hátulján, a fülszöveg mellett repkedő lepkékkel visszautal a Pillangó-hatásra, ami szerintem külön említésre méltó. A kék szín nagyon jól mutat a szürke hátteren, olyannyira, hogy ma arra eszméltem fel, hogy a hátoldalt tanulmányozom... :D 

A fülszöveg:

,,Egy nő. Egy férfi. Temérdek pillangó. Egy érzés, melyet mindenki élete során csak egyszer érez. Liv Jackson életében hosszú, és keserves út vezet az igazihoz, de most végre úgy érzi, hogy révbe ért, hogy megtalálta. Virágok, szerelmes pillantások, erotikus testbeszéd, és olyan heves szívverés, ami az egekbe repíti a vérnyomást. Ez lenne az igaz szerelem, csakhogy senkinek nem adják ingyen, még Livnek sem. 
Az egykor akaratos, és hisztis nőnek két lehetősége van: vagy hagyja tova szállni, vagy harcol. Liv azonban ezúttal felveszi a kesztyűt, és nem engedi elfutni a lehetőséget a boldogsághoz. Útján intrika, féltékenység, és egy régi ismerős is elkíséri. A végén pedig győz a szerelem? Az igazi szerelem?"


Már a Pillangó-hatást is nagyon tetszett, de ha lehet, a második rész még jobban megfogott. Látszik, hogy az írónő sokat fejlődött az előző részhez képest. Nekem kicsit úgy tűnt, mintha az írónő ennél a könyvnél kicsit jobban jobban megtervezte volna előre, hogy mi fog történni. Mielőtt elkezdtem a könyvet, összeraktam a fejemben egy forgatókönyvet, de körülbelül a harmincadik oldal után rájöttem, hogy képtelenség megjósolni az eseményeket, és ez nagyon tetszett. Volt egy pont a könyvben, amikor felnéztem a könyvből és hangosan megkérdeztem, hogy: ,,Te jó ég, mindenki New Orleans-ban van?" Na akkor fogalmam se volt, hogy hogyan fog folytatódni a történet, és izgatottan kezdtem el rekordsebességgel falni az oldalakat. Egyébként imádom az írásmódját, stílusát, hogy tud vicces is lenni, de ha arra kerül sor, akkor komoly témákról is tud beszélni, írni. Azt is nagyon szeretem, hogy úgymond szól az olvasóhoz, életre szóló gondolatokkal tűzdeli meg a regényét. Örültem, hogy sokat megtudhattunk abból, hogy mi játszódik le éppen egy-egy karakter fejében, milyen érzései vannak, mert szerintem fontos egy könyvnél, hogy megértsük, hogy ki mit miért tesz. 

A történetbe újra visszatért Hiro, akit a könyv végére nagyon megkedveltem. Rob-ot azért sajnálom, viszont Dylan lett az egyik kedvenc karakterem, Liv mellett. Igaz, hogy elég sokat káromkodik, de legtöbbször ezért derültem jókat a mondatain. Például: 

,,Ő is a kedvében akart járni, én is. Vettem neki egy baszom nagy plüss tigrist." 

Egyébként sokszor volt olyan, hogy hangosan felnevettem, mert annyira jól, és viccesen volt megfogalmazva egy-egy mondat. Olyan Ruby Saw-san. :D A történetbe belekerült egy új szereplő, akinél már az elején sikerült az írónőnek elérni, hogy ne kedveljem. Nem akarok spoilerezni, szóval az okát nem árulom el, de a lényeg, hogy Ruby-nak sikerült elérnie nálam a kívánt hatást. :D Egy pár mondatot írnék külön a szereplőkről is.

Liv: A történet főszereplője, aki ebben a részben már felnőtt nőként viselkedett, és megtanult felülkerekedni a kudarcain. A jelszava lehetne akár a ,,Felállni, koronát igazítani, továbbmenni." mondás. Nagyon tetszett, hogy határozottan, és magabiztosan kezelte a legtöbb helyzetet. Egyszerűen imádom a hozzá hasonló karaktereket, és most ő is felkerült a ,,Badass női szereplők" listámra. Határozottan lezárta a Rob-bal való kapcsolatát, (bár szegény srácot még mindig sajnálom egy kicsit), és örülök, hogy a könyv végére Liv-nek is összejött a saját Hamupipőke története.

Dylan: Igyekezett kevésbé félteni a lányát, aki már felnőtt nő, de ahogy minden apa esetében, neki is megmaradt Liv, mint az ő egyetlen pici lánya. Szerintem nagyon aranyos volt, hogy amint fiú került szóba, Dylan egyből ugrott. Mint már mondtam, nagyon tetszett a stílusa, és az egyik kedvenc karakterem lett.

Hiro: Őt sokkal de sokkal jobban megkedveltem, az első részhez képest. Örültem, hogy megismerhettük a romantikusabb oldalát, és láthattuk a tettein, hogy mit érez Liv iránt. Jó volt, hogy nem volt annyira sokszor kiemelve a származása, és a kettejük lévő korkülönbség is csak maximum kétszer került szóba. Nagyon cuki volt, hogy megvédte Liv-et Ayumi-val szemben. Annál a jelenetnél konkrétan ugráltam örömömben, és tapsikoltam. :D

Ayumi: Ő a történet negatív szereplője, akit Liv csak animének, és szecsuáni csirkének hív, mindaddig, amíg meg nem tudja, hogy Szecsuán Kínában van, és nem Japánban. :D Az írónőnek nagyon jól sikerült szemléltetnie a rossz tulajdonságait, és külön örültem, hogy beleláttunk a ,,gonosz" szereplő fejébe is, és végigkövethettük, ahogy egyre szánalmasabb dolgokra képes a bosszú érdekében. Amikor ezeket a húzásait elkövette, szó szerint fortyogtam, hogy hogy lehet valaki ilyen, szóval nálam elérte a kívánt hatást. 

Összegezve a dolgokat, nagyon tetszett a könyv, csak ajánlani tudom, és még egyszer köszönöm a lehetőséget, hogy elolvashattam. Valamint, nagyon várom az írónő új könyvét, ami előreláthatólag 2019. februárjában fog megjelenni, Csak két lépés észak címmel. Mindenképpen el fogom olvasni! Még további sok-sok ilyen csodás könyvet kívánok Neked, Ruby Saw!

--------o--------

Terjedelem: 271 oldal

Jó olvasást!

Sunny Blueberry

Colleen Hoover, Tarryn Fisher: Never never trilógia

Sziasztok Drágáim!

Ma Colleen Hoover és Tarryn Fisher Never never trilógiájáról hoztam értékelést. 

Először is a fülszövegek:

,,Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts! 

Jó barátok voltak, amióta csak megtanultak járni. 
Ma délelőtt óta vadidegenek. 
A fiú bármit megtesz, hogy emlékezzen. A lány bármit megtesz, hogy felejtsen. 

Ne habozz! Imádni fogod."

--------o--------

,,Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts!

Silas versenyt fut az idővel, ahogy egyre több igazságra derül fény, miközben más szálak összekuszálódni látszanak. Ráadásul most már magasabb a tét, ahogy Silas kezéből egyre inkább kicsúszik az irányítás, és mások kezdik gyanúsnak találni a viselkedését. Charlie bajban van, így hát neki kell áthidalnia a szakadékot a múltjuk és a jelenük között. Mert valahol a „szeretlek”-ek meg a „soha, de sohá”-k között ott rejtőzik az igazság, amiről egyelőre elképzelésük sincs, mégis meg kell találniuk."

--------o--------

..Tudod, ki voltál valaha és ki akarsz lenni a jövőben?

Silas Nash és Charlize Wynwood kénytelen elmélyedni a múltban, hogy megoldják saját rejtélyeiket. Versenyt futnak az idővel, hogy megtalálják a szükséges válaszokat, mielőtt mindent elveszítenek.

Vajon vissza tudják szerezni, ami egyszer már az övék volt? Visszakaphatják-e a régi énjüket?"

A történet:

Igyekszem pár szóval összefoglalni a történetet, spoilerek nélkül, ugyanis a fülszövegekből nem sok derül ki. Két főszereplőnk, Charlie és Silas egyik pillanatról a másikra elvesztik az emlékezetüket, és mivel ugyanabban a cipőben járnak, együtt igyekeznek rájönni, hogy kik is ők valójában. Csakhogy egyáltalán nincs könnyű dolguk, ugyanis ott vannak a szüleik, akik se Charlie-nál, se Silas-nál sem egyszerű esetek. Miközben próbálják kideríteni, hogy pontosan mi is történik, egyre több dolgot tudnak meg magukról és egymásról, a kapcsolatukban pedig egyre több lesz az érzelem.

A külsejével kezdeném. Nagyon szeretem a borítójukat, mert szerintem teljesen jól visszaadja az egyes könyvek témáját, hangulatát. Fun fact, hogy a Könyvfesziválon szereztem be a könyvet, és amikor hazaértem, akkor vettem észre, hogy nem az első, hanem a harmadik részét vettem meg, mert ennek a kettőnek a borítója csupán a kezek állásában különbözik, és csak egy apró szám jelzi, hogy melyik rész melyik. De ettől ugyanúgy csodásnak találom a borítókat. :)

Először is el kell mondjam, hogy ez a történet szerintem eszméletlenül aranyos. Imádom Charlie és Silas kapcsolatát. Egyszerűen cukik. Nekem személy szerint a harmadik könyv volt a kedvencem, de az első kettő is nagyon jó. Az írónők egyfolytában fenntartják a figyelmedet, egy pillanatra se fordult meg a fejemben, hogy letegyem. Ez odáig fajult, hogy három nap alatt kiolvastam a három könyvet, úgy, hogy a másodikat éjnek évadján fejeztem be. :D

Amikor elkezdtem, nem tudtam, hogy a romantikus vagy a fantasy kategóriába soroljam-e, de egyértelműen romantikus. Azt is meg kell említenem, hogy a könyvek több szemszögből íródtak. Én szeretem a többszemszöges könyveket, és örültem, hogy nem kellett azon gondolkodnom, hogy ,,most akkor ezt ki is mondja?", mert jól követhetően volt tagolva. A történet nagyon jól fel van építve, minden időben kiderül, de közben kicsit cincálja is az olvasó idegeit. Szépen leírja és levezeti a két főszereplő kapcsolatát, ami a három könyv alatt bontakozik ki. A könyv lezárását pedig egyszerűen imádom. Nem tudom, hogy melyik írónő ötlete volt, de az biztos, hogy zsenik. 

Szereplők:

Charlie: Akinek a neve igazából Charlize. Őszintén szólva engem kicsit zavart, hogy nem így szólították, mert szerintem szebben hangzik. Róla kiderül, hogy körülbelül milyen volt a személyisége az emlékezetvesztés előtt, és saját maga is elítéli a régi személyiségét. Igaz, hogy volt, hogy legszívesebben kupán vágtam volna, hogy térjen már észhez, és vegye észre a nyilvánvalót, de összességében egy nagyon szerethető karakter.

Silas: Bevallom, először nem volt olyan szimpatikus, de a második könyvtől kezdve imádtam. És ami még érdekes, hogy a második könyvtől kezdve, kinézetre valamiért máshogyan képzeltem el. Nekem valahogy ,,megemberesedett". :D Nem tudom miért, de a második könyv valahogy vízválasztó volt a számomra, Silas-re nézve. Egyébként imádtam minden megszólalását, és annyira sajnáltam, amikor Charlie nem mondom mit csinált, mert spoiler lenne. :P. És annyira aranyos mondatai vannak, hogy huuu. És megint rám jött a fangirling. :D

Landon: Silas öccse, aki igazán a harmadik részben kap nagy szerepet. Azt nem írom le, hogy miért, mert spoiler lenne. Bocsi :D Egyébként nagyon szeretem a stílusát, ő A TESTVÉR, csupa nagybetűvel, ugyanis annyira szerethető karakter, hogy szerintem bárki szívesen elfogadná testvérnek. 

Janette: Charlie húga, és ő is leginkább a harmadik könyv környékén kap nagyobb hangsúlyt. Ő inkább az a lázadó fajta, igazi tini, aki nem igazán kedveli a nővérét. Ez természetesen mint mindig, a könyv végére meg fog változni. :D

--------------o--------------

Terjedelem:

Never never: 174 oldal

Never never 2: 116 oldal

Never never 3: 107 oldal

Bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a romantikus könyveket, és annak is, akinek setleg nincs ideje 400 oldalas könyveket olvasni, ugyanis láthatjátok, hogy nem nagy terjedelműek, de annál értékesebb ami bennük van.

Jó olvasást!

Sunny Blueberry <3

Ruby Saw: Pillangó-hatás

Sziasztok!
A napokban befejeztem Ruby Saw Pillangó-hatás című könyvét. Nagyon sok mondanivaló van róla, úgyhogy kezdeném is.

A fülszöveg:
,,Egy féltőn óvott huszonkét éves lány. A védelmező Apa, és három férfi, akik a lány kegyeit szeretnék elnyerni. 
Liv Jackson újabb esélyt kap egy hatalmas csalódás után Rob Pierce képében. Esélyt a szerelemre, de nem tudja hogyan kezelje tapasztalat híján. 
Az évekkel ezelőtti, múló bánat helyét úgy látszik egy következő veszi át, amikor hirtelen újabb lehetőséget kap Hiro Shentől. De hogy Liv még jobban összezavarodjon feltűnik a fájdalmas múlt is: Jay Cullen. 
A fiatal lány csak szerelemre vágyik és ezért semmitől sem retten el. A három férfi egymásnak feszül a szívéért. 
De az Apa ehhez vajon mit szól?"

Először is. Talán ez olt az első olyan könyv amit olvastam, amiben a főszereplő nem volt maga a megtestesült tökély, csupa jó tulajdonsággal, és ez nagyon tetszett. Liv igen csak birtokában van olyan tulajdonságoknak, amiket a könyvekben általában az ,,undok, ellenséges csaj" szokott kapni. Ilyenek például a szabadszájúság, a hiszti, és az ,,elkényeztetettség". Hogy miért idézőjelben, arról majd később beszélek, :) 
Szeretem azokat a könyveket, amik több szemszögből íródtak, és a Pillangó-hatás is ezek közé tartozik. Külön hipphipphurrá annak, hogy követni tudtam, hogy mikor ki mesél, ugyanis, találkoztam már olyan könyvvel, ahol vissza kellett olvasgatni, hogy ,,ezt most pontosan ki mondja?" vagy hogy ,,kiről van most szó?". Szerencsére ebben az esetben ez teljesen érthető volt. 
Igen, a könyvben van káromkodás, és vannak +18 jelenetek. És őszintén bevallom, hogy amikor valahol az ötvenedik oldal környékén belefutottam egy ilyen részbe, azt gondoltam, hogy ,,Szent szösz, ha már most itt tartunk, akkor mi lesz ezután?", és kissé tartottam attól, hogy a történet elbillen ebbe az irányba, de kellemesen csalódnom kellett. Egyáltalán nem ezeken a részeken van a hangsúly, noha beleszólnak a történet alakulásába. 
A Pillangó-hatásban szerepet játszik az öngyilkosság is, emiatt van egy szomorúbb oldala is. 
Külön értékeltem azt a ,,levelet", amit Liv intéz az olvasóhoz.

Szereplők:

Liv: Apja féltőn óvott és szerett lánya, aki egyszer már megpróbált véget vetni az életének. Drága lányunk kissé el van kényeztetve, de szerencsére ez a történetben egyre kevesebb szerepet kap. Ezért is tettem az előbb zárójelbe. Igazán szerintem csak a történet elején kap nagyobb hangsúlyt. Liv nekem sokszor tűnt könnyűvérűnek, de az irónő valahogy végül mindig elérte, hogy inkább azt a lányt lássuk, aki egyik percről a másikra csöppent bele a nagybetűs ÉLETbe, és nem tud mit kezdeni a hirtelen jött figyelemmel, amit ráadásul egyből három oldalról kap. Néha ahhoz is közel voltam, hogy szegényt teljesen őrültnek tituláljam, a kissé bipoláris viselkedése miatt, de aztán mindig beláttam, hogy teljesen normális. :) Az viszont nagyon tetszett, hogy a könyv végére Liv gyakorlatilag felnőtt. Megváltozott a gondolkodásmódja, mindenkivel tisztázott mindent (Hála Istennek!), és rájött, hogy a teljes élethez elengedhetetlen a szeretet. 

Dylan: A féltő apa karaktere, aki megpróbálja az egyik alkalmazottját (Hiro Shen) összeboronálni a lányával. Alapvetően egy jó személyiség, de kissé allergiás arra, ha Liv közelében fiút lát, ugyanis nincsenek jó tapasztalatai ezzel kapcsolatban, emiatt ,,bezárta a lányát a várba", aminek végül meg is lesznek a következményei. Gondolok itt arra, hogy Liv konkrétan fejest ugrik az életbe. Szerintem viszont lehetett volna kicsit határozottabb, és jobban letolhatta volna a lányát a doktornő hívása után. Az viszont tetszett, hogy igyekezett a lánya érdekeit nézni, és kiállt mellette. Egyébként nekem kissé eszembe juttatta az Alkonyatból Charlie Swan-t, Bella apját, aki nem egészen van tisztában azzal, hogy pontosan mi is történik körülötte

Hiro Shen: A 32 éves, jólfésült, gazdag, ázsiai alkalmazott, akit Dylan szívesen látna lánya mellett. Vele kapcsolatban vegyes érzelmeim vannak. Lehet, hogy csak azért, mert ki volt emelve a nagy korkülönbség, és az, hogy gyerekkora óta ismeri Liv-et, de nagyon nehezen tudtam elképzelni őket egy párként. Annak viszont örültem, hogy a könyv végén egy barát-szerű viszony alakult ki közöttük, és hogy Hiro elsősorban Liv érdekeit nézte. Az is tetszett, hogy ő is próbálta úgymond védeni a lányt, de nálam nem ő a favorit.

Rob Pierce: Személyes kedvencem, a cuki barista, akinek a másik foglalkozása DJ. Örültem volna, ha többet tudunk meg róla (és Liv-vel való kapcsolatáról) a történet közepén is, nem csak az elején és a végén. Nagyon tetszett, hogy odavolt Liv-ért, az ablakos-létrás jelenetet pedig egyszerűen imádtam, és nagyon sajnáltam szegényt, amikor a lány kiakadt rá. Szívesen megtudtam volna, hogy mi történik vele, miközben Liv haragszik rá, és a lány kissé csapongó életet él. A könyv vége fele azon imádkoztam, hogy vele legyen a happy end, és hogy ő legyen Liv számára ,,Az Igazi". Igen, be kell valljam, hogy körülbelül a könyv háromnegyedénél, amikor az idegszálak pattanásig feszültek, elolvastam az utolsó mondatot, mintegy megerősítésképpen, hogy nem hiába mennek a szereplők (és én is :D) keresztül mindenen, megkapjuk a happy end-et. :D

Jay Cullen: Az ex barát, A zenész, aki miatt Liv saját életét tette kockára, és akit már ez elején igyekeztem elvonatkoztatni Edward Cullen-től. Szerencsére sikerült. :D Már a felbukkanásától kezdve nem volt szimpatikus, ugyanis megtudjuk, hogy mit tett Liv-vel. Valahogy sejtettem, hogy nemsokára rájön, hogy szereti a lányt, de azon meglepődtem, hogy erőszakossá válik. A Liv-vel történt kerti jelenetük után azt hittem, hogy ezzel vége, megértette, amit meg kellett értenie. (Próbálok spoiler-mentesen fogalmazni.) Na de ami a könyv végén történik vele, az konkrétan pofon vágott. Egyáltalán nem számítottam erre. Emlékszem, hogy újraolvastam a jelenetet, hogy biztosan jól értelmeztem-e. Végül tudatosult bennem, hogy igen, jól értettem. Ekkor megijedtem, hogy ezt a szereplőt az írónő hagyni fogja a ,,levegőben lógni", de örültem, amiért szépen lezárta és elengedte a karaktert. :)

Szerintem mindenképpen megérte elolvasni a könyvet, és izgatottan várom a folytatást. Bátran tudom ajánlani! Ruby Saw, neked pedig nagyon sok sikert kívánok a továbbiakban! 

Jó olvasást!

Sunny Blueberry <3

Mit kaptam szülinapomra?

Sziasztok!
Akkor jöjjön egy esti bejegyzés az éjjeli baglyoknak. :D Szeretném nektek felsorolni a születésnapomra kapott könyveimet. Tartalmat nem mellékelek hozzájuk, azt majd az ajánlónál. Azokkal kezdem, amelyikeket már olvastam.
Szóval:
1.) Stephanie Perkins- Isla és a hepiend  (Ennek a ,,sorozatnak" ez a harmadik része. Azért tettem idézőjelbe a sorozatot, mert a három könyv cselekménye nem kapcsolódik szorosan egymáshoz, csak bizonyos szereplők feltűnnek a kötetekben. Így például a második részben az első kötet szereplői, a harmadik részben pedig az első két kötet szereplői. A ,,sorozat" első része: Anna és a francia csók, második része: Lola és a szomszéd srác. Ezekről is tervezek ajánlót. :) )
2.) Becca Fitzpatrick- Csitt Csitt  (Ez a könyv a Csitt Csitt sorozat első része. A Csitt Csitt ajánlót szerkesztem és beleírom a sorozat további köteteinek a címét is.)
3.) Tammara Webber- A sorok között.  (Most olvasom. A sorok között sorozat első része. Második része: Ahol te vagy)
4.) J. L. Armentrout- Origin  (A Luxen-sorozat negyedik része)
5.) J. L. Armentrout- Opposition/Ellenállás/  (A Luxen-sorozat ötödik része. A sorozat első három kötetét már olvastam, lesz róluk ajánló is, ott fogom leírni a további kötetek címeit.)
6.) Marni Bates- Láthatósági mellény lúzereknek. (Ez egy LOL-könyv. Ha valaki esetleg nem tudná, a LOL-könyvek egy csoportja a könyveknek, mint például a Vörös pöttyös könyvek. :)  A LOL-könyveket is ,,I" ajánlotta.)
7.) Lauren Morill- Vakrandi a végzettel. (Szintén LOL-könyv.)
8.) Kerstin Gier- Rubinvörös (Az Időtlen szerelem sorozat első kötete. Második része: Zafírkék, harmadik része: Smaragdzöld.)
9.) Kiera Cass- Párválasztó. (A The Selection sorozat első része.)

Ez így lehet hogy soknak tűnik, de átlagban 3000 forintos könyvekről van szó. Amint kiolvastam őket, hozom róluk az ajánlót. :) Szép estét mindenkinek!

Sunny Blueberry

Cally Taylor- A mennyország várhat

Ahoy!
Következő bejegyzéskét jöjjön egy kis flashback. :D Most is egy fenomenális könyvről lesz szó. A címe: Cally Taylor: A mennyország várhat. Ezt a könyvet körülbelül két éve olvastam és ennek külön története van. Éppen egyik különórámon voltam, amikor egy jó barátnőm kezében megláttam. MEgkérdeztem tőle, hogy mit olvas, ,,L" pedig megmutatta és nagyvonalakban elmondta a történetét. Kinyitottam, hogy egy kicsit beleolvasok, erre azon kaptam magam, hogy a 25. oldalnál járok. ,,L" felajánlotta, hogy szívesen odaadja ha elolvasta, mert egyébként könyvtári könyv csak még van egy csomó idő addig amíg vissza kell vinni. Én pedig boldogan megköszöntem. Következő héten elhozta a könyvet, én pedig kb. két hét múlva vittem is vissza neki, hogy kiolvastam. Ez egy nagyon jó könyv, és azóta olvasok vöröspöttyös könyveket, amióta ez a kezembe került. Legszívesebben egész nap ezt olvastam volna, de hát suliba is járni kell. Pedig én lennék a legboldogabb ember ha csak olvasni kéne egész nap. :D Ez a könyv egy lány történetét meséli el aki meghal, de a halálnak egyáltalán nem a tragikus oldalát ragadja meg. Nekem nagyon tetszett és remélem, hogy nektek is fog.
Jöjjön a tartalom:

„Két kezem közé fogtam az arcát, és viszonoztam a csókot. Úgy éreztem, ennél már nem is lehetne tökéletesebb az életem. Igazam volt…”

,,Lucy Brown repes a boldogságtól. Álmai férfijával – a kedves, jóképű, szellemes Dannel – már az esküvőt tervezgetik, és minden, amire a lány valaha vágyott, hirtelen kézzelfogható közelségbe kerül. Az esküvő előestéjén azonban Lucy halálos balesetet szenved.
Két lehetősége van: hagyja, hogy elszakítsák élete szerelmétől, és a mennybe megy, vagy örök életére Dannel marad… szellem képében. Lucy egy percig sem habozik a válasszal: nem akar megválni Dantől. De azért semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik.
Ha Lucy szellem akar lenni, társat kell találnia egy vadidegen embernek …
És amikor rájön, hogy Anna, akit a barátnőjének hitt, bármire képes, hogy megszerezze magának az összetört és kiszolgáltatott Dant, hirtelen felgyorsulnak az események…"

Jó olvasást!!!

Sunny Blueberry

U.i.: ,,L" is blogol, érdemes az ő blogját is megnézni, nagyon jó! Én rendszeres olvasója vagyok! :) 

http://lapetitelilchen.blogspot.hu/    <3